Nagggyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem... mentségemre szolgáljon, hogy a vizsgáim nem voltak könnyűek de lényegtelen is:D Itt az 5. fejezet azért a 16. karikát kitenném..Bellát s Edwárot magával ragadja pillanat szépsége, azonban valaki megzavarja őket... Rövidebb mint az előzök, de elvileg hamarabb is lesz folytatása. JÓ OLVASÁST! :DDDDD
Edward:
Könnyű volt követnem az illatát. Egyszerűen vonzott, ha akartam volna se tudtam volna más irányba futni, mint amerre őt érzem. Viszonylag hamar értem a rétre, ám mielőtt kiléptem volna a fák közül, lelassítottam emberi tempóra. Az én angyalom ott feküdt a rét közepén. Biztos voltam benne, hogy tudja, itt vagyok, ám ennek ellenére nem nézett felém. Álltam ott a rét szélén, mint valami idióta s őt néztem. Egyszerűen nem tudtam betelni a látványával. Ölelni akartam őt, örökre magam mellett tudni. A testem s a szívem sosem követelte még ennyire senki közelségét sem, de most majd beleroppantam saját vágyaimba. Akartam őt. Már nem érdekelt, mit fog gondolni. Akartam őt mindenestül, akartam, hogy csak az enyém legyen. Örökre. Szép lassan elindultam felé. Még mindig nem nézett rám. Szemei csukva voltak, úgy feküdt ott, mintha aludna. Egyre közelebb léptem hozzá. Nem akartam siettetni semmit sem, így először csak mellé feküdtem. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megnyugtat majd bárki közelsége. Olyan mintha egy szép álomban lennék, amiből sosem akar felébredni az ember - esetemben inkább vámpír. Féltem, mikor lesz vége ennek a csodának, így inkább behunytam a szemem s élveztem a közelségét. Bombaként robbant be az életembe, s most már el sem tudnám képzelni azt nélküle. Nincs mese. Beleszerettem, méghozzá menthetetlenül.
Hirtelen érzetem, hogy megmoccan mellettem. Hát ilyen gyorsan véget ért volna az álmom? Éreztem, hogy felül, de nem nyitottam ki a szememet. Hangtalanul magamban már sírtam, de ő ezt nem láthatja meg. Ám nem az történt, amire számítottam. Azt hittem, ismét el fog futni s itt hagy. Tudtam, ha ez megvalósul, nem lett volna erőm ahhoz, hogy kövessem. Ám ő ahelyett, hogy már kilométerekre lenne tőlem még mindig itt volt. Pontosabban lábát átvetette felettem s csípőmre ült. Szemeim azonnal kipattantak, amint megérzetem őt, a vágy pedig elemi erővel csapott le rám. Tekintetét kerestem, értetlenkedve néztem rá, ám ő hamiskásan mosolygott le rám. Most még inkább azt hittem, hogy álmodom. Elkezdett egyre közelebb hajolni az arcomhoz. Szemeiben vágyat láttam. Haja lágyan hullott az arcom mellé s jázmin illata megcsapta orromat. Fejemet kezdte ellepni a vörös köd, szemeim pedig arany helyett feketén pompáztak, de kivételesen nem az éhség miatt. Az angyalom is észrevette ezt és szóvá is tette.
- Kívánsz engem – mondta. Nem kérdezte, egyszerűen csak kijelentette. Beszéd közben ajkai az enyémeket súrolták, ám ennek ellenére nem csókolt meg. Helyette arcomat kezdte el kényeztetni. Élvezte, hogy kínozhatott. Már nem sokáig bírtam józan fejjel, ám mikor szájával nyakamra tévedt, elvesztem. Elégedetten nyögtem fel, amire ő egy kuncogással válaszolt. Keze ingem legfelső gombjára siklott, miközben ajkaival még mindig nyakamat csókolta. Hirtelen emeltem fel a kezeimet s fogtam meg arcát két oldalról. Felnézett rám. Rámosolyogtam, majd közelebb húztam magamhoz, hogy végre megkóstolhassam cseresznyepiros ajkait. Mikor szánk összeért, egy halk sóhajt hallatott. Először finoman csókoltam, majd egyre kevésbé bírtam magammal. Csókunk szenvedélyessé, szinte követelőzővé vált. Többet akartam érezni belőle. Elmémet végleg ellepte a vörös köd s csak őt láttam.
Bella:
Hallottam, hogy közeledik. Nem a léptei zajából, s még csak nem is az illatából. Hallottam a gondolatait, amik igen csak megleptek. Azt hittem, hogy nem kedvel, de úgy látszik, tévedtem. Egyszerűen csak túl jó színész volt. Ám visszakapja még ezt. Fejemben már kirajzolódott a terv. Úgy döntöttem, hogy nem veszem figyelembe, bármit is mond. Lehunytam szememet, mielőtt még a rétre ért volna, így biztos voltam benne, hogy nem lepleződöm le. Gondolatain keresztül halottam, hogy mennyire kíván engem. Majdnem elmosolyodtam. A képek a fejében feltüzeltek. Korántsem volt olyan könnyű érdektelenséget sugallni, mint gondoltam. Elindult felém, majd mellém feküdt. Megnyugtatta őt, hogy mellettem van, s be kell vallanom, hogy engem is. Ha tudtam volna aludni, biztos elaludtam volna, olyan meghitt volt a hangulat. Ott feküdtünk egymás mellett, miközben én hallgattam gondolatatit. Tudtam, hogy illetlenség, de nem tudtam abbahagyni. Hirtelen jött rám a menekülési vágy, s amint ezt kigondoltam, már menni is akartam, azonban valami megállított - Edward gondolatai. Sose gondoltam volna azt, amit halottam. Szeret engem. Legszívesebben ugrándoznék és kiabálnék örömömben, de ennél gonoszabb vagyok. Lassan felülök s már hallom is keserű elméletét azzal kapcsolatban, hogy én nekem ő nem kell. Pedig ha tudná, hogy most mekkorát téved! Szép lassan fordultam felé. Először csak az arcát csodáltam, majd ajkaimon gúnyos mosoly jelent meg. Még szerencse, hogy csukva volt a szeme. Szép lassan lábamat átvetettem felette s csípőjére ültem. Szemei hirtelen pattantak fel, ekkor megláttam, miként lesz aranybarna szeme fekete a vágytól. Valószínűleg az enyémek sem különbek.
Szép lassan közel hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg. Kínozni akartam, addig, míg nem lesz elviselhetetlen számára a vágy, amit irántam érez. Ajkaim az övéit súrolták, miközben hozzá intéztem szavaimat.
- Kívánsz engem –szólaltam meg, de alig sikerült visszatartanom magam, hogy értelmes mondat hagyja el a számat, ne pedig vágyakozó sóhaj. Arcának minden kis szegletét feltérképeztem, s lágy csókokkal hintettem be, majd lassan nyakára tévedtem. Egy sóhaj tört fel a szájából, én pedig felkuncogtam. Egyszerűn nem bírtam magammal. Arcomat kezeibe fogta én pedig rápillantottam. Szemeim ajkaira siklottak, ő pedig készségesen teljesítette néma kérésemet. Először lágyan csókolt. Egy halk sóhaj tört fel torkomból, amit már nem tudtam elrejteni. Őrülten kívántam őt. Csókja fokozatosan vált szenvedélyessé, követelőzővé, de nem bántam. Kezeim ingének gombjaival szórakoztak, miközben még mindig őt csókoltam. Egyre jobban idegesített, hogy a ruhadarab még mindig eltakarja előlem izmos testét, így egy egyszerű mozdulattal inkább széttéptem. Halkan kuncogott fel hevességem miatt, s ha el tudtam volna pirulni, biztosan rákvörös lettem volna zavaromban. Azért az ő kezei sem tétlenkedtek. Lassan pólóm alá csúsztatta őket, s fel-lejártak hátamon, oldalamon. Ajkaitól elszakadva ismét nyakát kezdtem el kényeztetni, majd szép lassan, kínzóan haladtam lefelé izmos mellkasához s hasához, egész a nadrágja széléig. Ő sem volt tétlen. Ez idő alatt megszabadított a felsőmtől és melltartómtól - amiket szerencsére egészben hagyott.
Hirtelen zajra lettem figyelmes. Nem csak én, Edward is. A közelből jött. Szinte ahogy meghallottam, orromat is megcsapta egy ismerős illat is. Magamban már forrtam a dühtől, de Edward sem nézet ki sokkal jobban.
- Emmett – ejtette ki bátyja nevét száján, ami számomra akkor inkább káromkodásnak tűnt.
Hát, igen, ennyi idő alatt sikerült rájönnöm, hogy Emmett fantáziájára a perverz szó igazán enyhe kifejezés. Sosem gondoltam volna, hogy létezik ilyen ember. Ám úgy látszik, tévedtem.
- Öltözzünk fel, még mielőtt ideérne. Évekig hallgathatnám a megjegyzéseit ezzel kapcsolatban – sóhajtott az én angyalom.
Akármilyen nehezemre is esett, kénytelenek voltunk abbahagyni az előbbi tevékenységünket. Esküszöm, hogy Emmett ezt még kamatostul vissza fogja kapni. Azt még nem nagyon tudom, hogyan, de megoldom, az biztos. Szerencsémre én fel tudtam öltözni, azonban ez nem volt elmondható Edwardról. Pólója cafatokban hevert a földön, és sajnos nem volt nála másik. Idegesen néztem felé, ám ő nyugodtnak tűnt.
Azonban arcáról ez a nyugodtság hirtelen eltűnt. Nem értettem, mi történt, hiszen ez csak Emmett. Hirtelen megfordult és a mögöttem lévő erdőrészt kezdte el figyelni. Idegessége rám is átragadt. Felesleges kérdések helyett is inkább gondolatai között kerestem a választ, de bár ne tettem volna…
